Herceg Richárd és Sinkovics Ádám nyerte a 13. Daiwa-Alpok-Adria pergető Kupát a Desedán!

„Sziasztok!

Vasárnap került megrendezésre a 13. Daiwa-Alpok-Adria Csónakos pergetõ kupa a Desedán. A verseny elõtt egy héttel tudtunk elmenni edzeni, így csak reménykedtünk, hogy a körülmények nem fognak sokat változni a versenyig és mūködni fog az eltervezett taktikánk. Ahogy hajnalban a kocsiban beszélgettünk a versenyre menet, mindkettõnkön érzõdött, hogy az eddigiektõl is sokkal elszántabbak vagyunk. Az idei versenyszezonunk nem épp a terveink szerint alakult, így nem volt feltétlenül indokolt az a fene nagy optimizmus… amikor megérkeztünk a verseny helyszínére, letudtuk a kötelezõ köröket: Regisztráció, pálinka,reggeli. Az eligazítás után megkaptuk a csónakunkat és elkezdtünk felkészülni a rajtra. Elég sokat kellett matekoznunk a helykihasználással, mert megint a legkisebb, legbillegõsebb lélekvesztõ jutott nekünk, de ezen már nem is akadtunk meg… A sorsolás alapján a középmezõnyben tudtunk elstartolni. Elég messze volt a szakasz amit kiszemeltünk, de tudtuk, hogy jó tempóval odaérünk mire elindítják a versenyt. Odaértünk volna ha a csónakmotor akksija féltávon nem kotlik meg… A kezdõ dudaszó után 20 percel tudtunk elkezdeni horgászni, mire el tudtuk foglalni a pozíciónkat. Nem számít! Ez nem szegheti kedvünket! Mindent vagy semmit alapon tartjuk magunkat a tervhez! A versenyen a “big five” szabályrendszer volt érvényben ami úgy mūködik, hogy csapatonként az 5 legnagyobb hal számít bele a végeredménybe. Ha egy csapat megfogta az 5 mérhetõ halát, utána már csak akkor kell méretni az új fogást, ha az nagyobb az 5 megfogott közül a legkisebbtõl. Mi a süllõkre alapoztuk a taktikánkat. Szerencsére a verseny elsõ felében sikerült megfognunk az 5 mérhetõ halunkat, így az elsõ célt amit kitūztünk magunk elé sikerült megvalósítani. Hátra dõlni mégsem lehetett, mert a folyamatosan frissülõ online mérlegelõ lapon láttuk, hogy más csapatok is ütemesen fogdossák a halakat. A második felében a derbinek arra törekedtünk, hogy az eddigiektõl nagyobb egyedeket is meg tudjunk fogni . Ötször tudtunk süllõt cserélni amivel a verseny végéig az elsõ helyen tudtuk tartani magunkat. Az utolsó egy órában jött a dráma! Ádi diszkréten jelezte, hogy a második helyen álló csapat felzárkózott és már csak 10 pont különbséggel vezetünk. Tudtuk ha Õk fognak a hajrában egy jobb halat mi pedig nem, akkor bajban leszünk. A lefújás elõtti negyed órában 3 halunk ment el horogról, de itt már nem mertünk ránézni a kijelzõre…Lefújták a versenyt. Kezünk lábunk remegett az adrenalintól és a fáradtságtól. Cimborám csukott szemmel tolta az arcomba a telefonja kijelzõjét. -Nézd meg és mondd meg te, hogy mi lett a vége!

-Barátom! MEGNYERTÜK!!!!!

Az elmúlt balszerencsés versenyek után Fortuna a kegyeibe fogadott minket, mert már a riválisok sem fogtak nagyobb halat amivel beérhettek volna . 15 megfogott süllõvel zártuk az etapot amikbõl 10-et tudtunk beméretni. Így mi állhattunk fel a dobogó legfelsõ fokára az 52 csapatból álló mezõnyben. Egy bõ éve versenyzünk együtt Ádival, de ezidáig nem sikerült dobogóra állnunk. Volt ,hogy nagyon kevésen múlott, volt, hogy fényév távolságra voltunk tõle. Most viszont sikerült! Leírhatatlanul boldogok vagyunk!

Töretlen lelkesedéssel várjuk a következõ megmérettetést! Ezúton Gratulálunk az összes csapatnak és köszönjük a szervezõknek a fáradtságos munkájukat és a színvonalas lebonyolítását a versenynek!

Az erõ veletek! Görbüljön!

Herceg Richàrd. Sinkovics Ádám.”